Csendes csodák

Reményik Sándor

Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Boldog Karácsonyt!

Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
    Lángos csillag állt felettünk,
    gyalog jöttünk, mert siettünk,
    kis juhocska mondta - biztos
    itt lakik a Jézus Krisztus.
 Menyhárt király a nevem.
 Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
    Úgy hallottuk, megszülettél,
    szegények királya lettél.
    Benéztünk hát kicsit hozzád,
    Üdvösségünk, égi ország!
 Gáspár volnék, afféle
 földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
    Főtt kolbászunk mind elfogyott,
    fényes csizmánk is megrogyott,
    hoztunk aranyat hat marékkal,
    tömjént egész vasfazékkal.
 Én vagyok a Boldizsár,
 aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
    Hulló könnye záporán át
    alig látja Jézuskáját.
    A sok pásztor mind muzsikál.
    Meg is kéne szoptatni már.
 Kedves három királyok,
 jóéjszakát kívánok!

József Attila

:)

Bádatos dapok

(részlet Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéből)

Hideg dovebber dzsípős szele jő,

Biatta bost bidded bező kopár,

Oda az egyhe, őszies idő,

S elbúlt a Gyár.

Deb tudob, bilyen erős akarat

Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,

Bégis dalolok, bitt a badarak,

Bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,

Ti rózsák, badarak, te tarka rét,

Búcsú déktek, artikulált szavak,

Áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,

Búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,

Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,

Csak hogy - hapci!!!

Ismerős érzés...

CSÓK

Síkit a csönd a sötétben
fázott a testem szüntelen
ketten álltunk az utcán
könny csillant az arcán
csókba fulladt pillanat
száraz ajka rám tapadt
érzem a sós könny ízét
tudom az élet rendjét.

Botond verse

Újrakezdés...

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra...

Fodor Ákos

?...

"Ölni jössz? ölelni hívsz?
Nem tudom, nem fontos — várlak és megyek.
(Átöltözni sem kell ehez, ahoz.)
És bármelyikre szánod is magad,
tudom,
odaadó leszel és tévedhetetlen:
teljes ajándék. Az Igazság Pillanata."

Fodor Ákos

És ha mégsem...?

"Vissza kell adnom:
szép volt, de kölcsön.
- álmom a Holdon;
lábam a Földön."

Fable

Hold

A hold forró jegén

Nézz a Holdra:

olyan furcsa-szép,

mint ha félig képzeletből volna!

A Hold: tükör;

benne mind a kép,

amit csak képzelsz, fordítva tündököl!

A Holdon minden fordítva van:

ami biztos itt - ott az mind bizonytalan,

a Holdon vacog és dermed, ami ég,

a Holdon tűznél is forróbb a jég,

ott az a nehéz, ami súlytalan,

de egy sóhajtásnak is súlya van!

Nézz a Holdra,

mintha álmodnád:

mintha némasága hozzád szólna.

Lépj a Holdra.

Ez a távolság,

mit lelkünk megtesz évezredek óta.

A Holdon minden fordítva van:

ami biztos itt - ott az bizonytalan:

a Holdon vacog és dermed, ami ég,

a Holdon tűznél is forróbb a jég!

Végre, végre te meg én:

siklunk - botlunk a Hold forró jegén!

A Hold tükör, a Hold titok,

amit sose láttál, itt láthatod,

ám e helyen hosszan nem időzhetsz,

mert szived sötétül és hajad ősz lesz!

Tükörbe nézni néha kell,

tükörben élni nem lehet:

ne törd, ne rejtsd pincédbe el,

de mentsd ki belőle képedet!

A Holdon minden fordítva van:

ami biztos itt - ott az bizonytalan:

a Holdon vacog és dermed, ami ég,

a Holdon a tűznél is forróbb a jég!

- Csak egy kicsit még! csak te meg én!

siklunk - botlunk a Hold forró jegén...

Fodor Ákos

Bár tudhatnád...

"ímmár tulajdonságom vagy: jobban
vigyázok rád mint te önmagadra:
kor-rongálta tényedbe nem botlasz

bennem: ki néz téged lát valóban
ki igazán keres téged lel ott az
- lángod hűlt helyemen is lobogna"

Fodor Ákos: Idéző jelek c. kötet