A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolat. Összes bejegyzés megjelenítése
péntek, december 07, 2007
kedd, július 24, 2007
Kaland vagy biztonság...?
"Sade márkit idézte, akiről már hallottam, de egy szót sem olvastam tőle, csak néhány közhelyet ismerek a szadizmusról, például, hogy "csak akkor ismerhetjük meg magunkat, ha felfedezzük a határainkat", mi igaz. De egyben tévedés is, hiszen egyáltalán nem olyan fontos, hogy mindent megtudjunk magunkról. Az emberi lény nem csak arra termett, hogy keresse a bölcsességet, hanem arra is, hogy felszántsa a földet, várja az esőt, elültesse a búzát, learassa a termést, megőrölje a magokat és megsüsse a kenyeret.
Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.
Egy nő találkozása önmagával egyszerre játék és komoly kockázat. Isteni tánc. Amikor megtaláljuk önmagunkat, két isteni erő csap össze bennünk, két univerzum ütközik össze. S ha a találkozásból hiányzik a kellő alázat, az egyik univerzum elpusztítja a másikat."
Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.
Egy nő találkozása önmagával egyszerre játék és komoly kockázat. Isteni tánc. Amikor megtaláljuk önmagunkat, két isteni erő csap össze bennünk, két univerzum ütközik össze. S ha a találkozásból hiányzik a kellő alázat, az egyik univerzum elpusztítja a másikat."
Paolo Coelho: Tizenegy perc
szerda, december 13, 2006
Hú, ha ezt meg tudnám tenni...
"Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejdtsd el azt, aki voltál, hogy az legyél, aki vagy. "
Paolo Coelho: A Zahír
Paolo Coelho: A Zahír
csütörtök, december 07, 2006
Szabadság...
"Ha most el kéne mesélni valakinek az életemet, megtehetném úgy is, hogy független, bátor és boldog nőnek gondoljon. De ez nincs így, mert megtiltottam magamnak, hogy kimondjam azt a szót, ami fontosabb, mint a tizenegy perc: szerelem.
Egész életemben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyfajta önkéntes rabszolgaság. Ez a hazugság: csak akkor van szabadság, amikor szerelem is van.
Aki teljesen át tudja adni magát az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán.
És aki szeret, szabadnak érzi magát.
Ezért hiába minden élmény, tapasztalat, felfedezés, amit átélhetek - az egész nem ér semmit. Remélem, hogy ez az időszak hamarosan véget ér, és újra elkezdhetem keresni önmagam - egy férfi tükrében, aki megért, és nem okoz fájdalmat.
De micsoda ostobaságokat fecsegek? Hiszen a szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat emiatt.
Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolha senkit.
Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, nélkül hogy birtokolnánk."
Egész életemben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyfajta önkéntes rabszolgaság. Ez a hazugság: csak akkor van szabadság, amikor szerelem is van.
Aki teljesen át tudja adni magát az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán.
És aki szeret, szabadnak érzi magát.
Ezért hiába minden élmény, tapasztalat, felfedezés, amit átélhetek - az egész nem ér semmit. Remélem, hogy ez az időszak hamarosan véget ér, és újra elkezdhetem keresni önmagam - egy férfi tükrében, aki megért, és nem okoz fájdalmat.
De micsoda ostobaságokat fecsegek? Hiszen a szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat emiatt.
Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolha senkit.
Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, nélkül hogy birtokolnánk."
Paolo Coelho: Tizenegy perc
hétfő, november 20, 2006
Nos...
Alig van jobb, mint valamire inni
s alig: rosszabb, mint valami helyett.
Jókívánságom eképp nem épp semmi:
o k b a n növeld e mennyiségedet.
s alig: rosszabb, mint valami helyett.
Jókívánságom eképp nem épp semmi:
o k b a n növeld e mennyiségedet.
Fodor Ákos
A hétvége emlékezete...
Ha azt látod, hogy valakit börtönbe visznek, mondd azt szíved mélyén: "Talán egy másik. szigorúbb fogság az, amitől megszabadult."
S ha egy részeget látsz, mondd azt szívedben: "Talán valami még rosszabbtól akar megszabadulni."
S ha egy részeget látsz, mondd azt szívedben: "Talán valami még rosszabbtól akar megszabadulni."
Kahlil Gibran
kedd, november 07, 2006
Köszönet a kapott pillanatokért...
"Vannak az életünkben váratlan kegyelmi pillanatok. Amikor nem tudjuk nem észrevenni, ki is igazán a másik. Amikor annak látjuk a másikat, aki és amilyen: minden elképzelést messze felülmúló csodával találkozunk. Felragyog előttünk, szép, gyönyörű, hibátlan. Bensőnkben a szívünkre öleljük, és általa szívünkre öleljük a Mindenséget.
A szerelem megélése nagy ajándék, éld át testeddel lelkeddel. Szép lesz a világ, az emberek is kedvesek, és mi magunk is elkezdünk ragyogni."
Harmonet
péntek, november 03, 2006
Bocsánatkérés mindenkitől, aki volt...
" Gyere,
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
-Én akarlak eltaszítani."
Nekem is fájt. Remélem, soha többé...
Van valaki, akit közel sem engedtem - talán... őt szeretem igazán...?
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
-Én akarlak eltaszítani."
Fodor Ákos
Nekem is fájt. Remélem, soha többé...
Van valaki, akit közel sem engedtem - talán... őt szeretem igazán...?
hétfő, október 30, 2006
Citromvirág
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

