szerda, április 25, 2007

Csendes csodák

Reményik Sándor

Csendes csodák




Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

1 megjegyzés:

Eastcoastdweller írta...

Olvastam es emlekeztem arra, milyen szep es a magyar vers.

Koszonom szepen azert. Eleg rossz beszelek mar a magyarul, de ertettem azt amit o irt, hiszem, es az igaz. A csodakat bennunk van.