"Milarepa mindenütt kereste a megvilágosodást, de nem talált rá választ - míg egy nap meglátott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át.
- Öreg kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás?
Az öregembe rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett.
- Igen, most már látom! - kiáltotta Milarepa. - Örökké hálás leszek neked. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után?
Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján."
- Öreg kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás?
Az öregembe rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett.
- Igen, most már látom! - kiáltotta Milarepa. - Örökké hálás leszek neked. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után?
Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján."
1 megjegyzés:
jajj, ildikom!
Tökre de jók a képek, de mint mindig...:D Nodemindegy...:D
Amúgy ma, képzeld el, itt az uránvárosi dzsungelben, nevzetesen az SZTK előtt tudod-e mit láttunk? hát azt...virágot...nem műt...nem üvegházit...élőt! Földben! Benne! És ahogy távolról láttam, sztem fürtös gyöngyike...:D
Itt a tavasz.."virágnak bibéje", ahogy Lovasi énekli...
No, hát csak egy kerge kommet, mert pétráá ilyeneket tud...:D a komolyság pétráánál mocsárba vezet...Tán most is csak levegőt vett pétrááá, vonzza vissza a meleg tespedtség...:D tekiez?! Temiez?! Már megen?! baszics... :D:D
Megjegyzés küldése