Egy spanyol misszionárius találkozott három azték szerzetessel egy szigeten.
- Hogy imádkoztok? - kérdezte a misszionárius.
- Csak egy imánk van - válaszolta az egyik azték. - Azt mondjuk: "Isten, Ti is hárman vagytok, mi is hárman vagyunk, légy kegyelmes hozzánk."
- Szép ima - mondta a misszionárius. - De nem ez az a fohász, amit valóban meghallgat az Isten. Tanítok nektek egy sokkal jobbat.
A pap megtanított nekik egy katolikus imádságot, ezután pedig folytatta igehirdető útját. Évekkel később, amikor visszafelé, Spanyolország felé hajózott, ismét elhaladt a sziget mellett. A fedélzetről megpillantotta a három szerzetest, és intett nekik.
Egyszerre mindhárman elindultak felé - a vízen járva.
- Atyám! Atyám! - kiáltotta az egyik, ahogy közeledett a hajóhoz. - Tanítsd meg nekünkújra azt az imát, amelyiket meghallgatja az Isten, mert már nem emlékszünk rá!
- Már nem fontos - mondta a misszionárius a csoda láttán. És bocsánatot kért Istentől, amiért nem értette meg korábban, hogy Ő a világ minden nyelvén beszél.
Paolo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése